Lizi vegyes oldala

Sziasztok! Ez a weboldal mindennel foglalkozik pl.: képek, hangulatjelek, smiley-k, csillogó képek, szerkeztett képek, zenék, viccek, mesék, kutyafajták, macskafajáták, stb... Nézz be! :)

Itt a macskafajtákról írok!


Legnépszerűbb macskafajták:


Brit rövidszőrű

Elfogadott fajták


Orosz kék

Elfogadott fajták


Maine Coon

Eredeti fajták


Sziámi

Elfogadott fajták


Perzsa

Elfogadott fajták


Ragdoll

Keresztezett fajták



Brit rövidszőrű:

Színválaszték: kék, lila, krém, fehér, fekete, vörös, őzbarna, csokoládé, teknőctarka, cirmos, ezüst, füstszínű, tarka

Ország: Nagy-Britannia

 A brit rövidszőrű macska Nagy-Britanniából, a XIX. század végéről származtatik. Ezt a fajtát a brit házimacskából tenyésztették ki, amely már akkor rendelkezett a jellegzetes kerek fejformával és tömzsi testalkattal. Olykor perzsákkal is keresztezték, hogy minél hamarabb elérjék a még tömörebb testalkatot, a vastagabb és lágyabb szőrzetet, emellett új színek is megjelentek ezáltal a fajtában. A brit tenyésztők célja elsősorban az volt, hogy megtartsák az eredetileg is robosztus testalkatot, és az alapvető külső jellegzetességeket, viszont kitűnjön az egységes megjelenésével, és gyönyörű színeivel. 
  A már említett külső jegyek mellett a brit rövidszőrű jellegzetessége még az izmos testfelépítés, széles mellkas, erős, egyenes hát, a vastag, végén lekerekített farok, rövid és egyenes orrvonal, rövid lábai pedig még alacsonyabb hatást érnek el. A jellegzetesen gömbölyű fejformához széles koponya is jár, nagy, kerek szemei távol helyezkednek el, kicsi, kerek végű fülei pedig távol ülnek egymástól. Rövid és rendkívül sűrű a szőrzete, de selymes tapintású, ami valószínűleg a perzsákkal való keresztezésből öröklődött át. A fajtára jellemző még, hogy az egyszínű egyedeknek narancs színű szemmel kell rendelkezniük. A brit macska egyike azon fajtáknak, amit a színskála szinte minden színében tenyésztenek, de a legnépszerűbbek még mindig az egyszínűek, az azokból is a kék. 
  A brit rövidszőrű macskák kiegyensúlyozottak, békés természetűek. Barátságosak, jó alkalmazkodóképességgel rendelkezik, és mivel könnyen összebarátkozik a többi háziállattal, így a gazdinak abban az esetben sem kell aggódnia az esetleges konfliktushelyzetek miatt, ha új kedvencet szeretne a családba. Nagyon emberszerető, de nem tartozik azok közé a macskák közé, akik lépten-nyomon a gazdájuk sarkában vannak, ők kevesebb figyelemmel is beérik, de ők is ugyanúgy igénylik a szeretetet, a simogatást, amit nem szabad tőlük megvonni még akkor sem, ha nem követeli ki minden pillanatban. 
  Mivel nem nagy a mozgásigényük, így hajlamosak a hízásra, ezért nem árt odafigyelni az étrendjükre. 1-2 éves koruk után aktivitásuk lecsökken, így ez a fajta azoknak ajánlott, akik leginkább egy nyugodt természetű kedvencre vágynak.

Orosz kék:
Színválaszték: kék, fekete, fehér

Ország: Oroszország
Az orosz kék az egyik legrégebben ismert macskafajta. Már 1900 körül megjelent különböző kiállításokon. Körülbelül kétszáz évvel ezelőtt a Arhangelszkben, a Fehér-tenger orosz kikötővárosban tűntek fel ilyen rövidszőrű, viszonylag karcsú, kék macskák, melyekből néhányat brit tengerészek vittek Angliába, ahol arhangleszki kék néven állították ki őket. Mrs. C. Carew Cox volt az első angol hölgy, aki orosz kék tulajdonosának mondhatta magát. 1893-tól több Arhangleszkből származó macskát is vásárolt, többek között a Lingpopo, és Olga nevű nőstényt, és egy Moscow nevű kandúrt. Olga volt a korszak egyik leghíresebb orosz kékjének az anyja, akit Bayard néven ismerhetünk (1898-ban született). A századforduló idején még nem tekintették az orosz kéket külön fajtának. Csupán 1912-ben lett elkülönítve egy osztály a külföldi fajtáknak. Ekkor kezdődött meg igazán ennek a fajtának a tenyésztése. Mivel abban az időben az orosz forradalom miatt nem lett volna ajánlatos orosz kéknek nevezni a fajtát, így kék külföldi néven jegyezték be, és 1939-ig ezen a néven ismerték. A második világháború után gondban voltak a tenyésztők, mivel nagyon kevés fajtasajátos orosz kék maradt. Ezért úgy döntöttek, hogy más fajtáktól próbálnak úgymond géneket kölcsönözni. Így került sor a sziámival való keresztezésre. Ezzel sikerült megoldani a tenyésztési problémát, és a sziámi faktornak köszönhetően az orosz kék még elegánsabb megjelenésővé vált, ám megjelent egy nem kívánt színmintázat is, ami még ma is gondot okoz a tenyésztőknek. Az Egyesült Államokban 1949-ben került sor az első orosz kék bejegyzésére.
   Testalkata kecses, izmos felépítésű. Alkatát tekintve a brit rövidszőrű és a sziámi között kell lennie. Lábai hosszúak, mancsai pedig oválisak. Farka hosszú és elkeskenyedő. Feje kissé ék alakú, de nem olyan hosszú, mint pl. a sziámié. Fülei egymástól messze vannak, függőleges állásúak, széles alapúak, és a végükön lekerekítettek. Orra stop nélkül csatlakozik a fejtetőhöz, közepes hosszúságú, egyenes. Szemei mandulavágásúak, egymástól távol ülnek. Szemszíne mélyzöld, a sárgás elszíneződéd hibának számít. Erős és hosszú a nyaka, álla erős, bajuszpárnája markáns. Sajátossága a kettős felépítésű rövid, rugalmas bunda. Selymes, puha, bársonyos tapintású.
   Az orosz kék az egyik legszerethetőbb természetű macska. Békés, kiegyensúlyozott, nem követelőző, de ragaszkodik gazdájához. Ha idegenekkel találkozik, akkor nem engedi meg azonnal, hogy megsimogassák. Először biztos távolságból megfigyeli az illetőt, és ha ő úgy gondolja, hogy eljött az ideje az ismerkedésnek, csak akkor fog közeledni. Nem barátkozik akárkivel. Mivel szeretik a harmonikus, nyugodt környezetet, ezért nem ajánlatos olyan környezetben tartani, ahol gyerek van, vagy túl zajos. Viszont jól kijön más macskákkal. Békés természete ellenére játékos és aktív, persze csak mértékkel, és nagyon intelligens.
Maine Coon:
Színválaszték: fekete, kék, vörös, krém, teknőctarka

Ország: -
A maine coon már az 1900-as évek elején megmutatta magát a kiállításokon az Amerikai Egyesült Államokban. Valószínűleg ezek a maine-i macskák voltak azoknak az első macskáknak a leszármazottai, melyeket a gyarmatokra hoztak be, később pedig Angliából importáltak. Voltak köztük egyszerű, hosszúszőrű házimacskák, de perzsák is. Valószínűsíthető, hogy ezekből az egyedekből tenyésztették ki az eredeti fajtát Maine államban úgy, hogy a tanyasi házimacskák fizikumát és erősségét ötvözték a korabeli hosszúszőrű perzsával. Már a 19. század első éveiben igen elterjedt volt ez a fajta a Maine állambeli farmokon, sőt, akadtak olyanok is, akik tenyészteni kezdték. Emellett különböző kiállításokon is megjelentek, melyeken a perzsákkal közös csoportban vehettek részt, de különbséget tettek a maine-i és az Angliából származó perzsák között. 1908-ban került fel a törzskönyvezett macskák listájára, de 1915-től mégsem tenyésztették a fajtát, csupán egyszerű háziállatként tartották. 1950-es években újra felfedezték ezt a különleges fajtát, és ekkor jött létre a Central Maine Cat Club (Központi Maine Macska Klub), aminek az volt a célja, hogy a fajta fenntartása mellett minél népszerűbbé tudják tenni ezt az őshonos amerikai macskafajtát. A fajtastandard rövid időn belül elkészült, és kiválasztották azokat az egyedeket Maine-ből, akik ennek a standardnek teljesen megfelelt, és meg is kezdték a tenyésztési programot. Végül 1976-ban hivatalosan is elismerték a fajtát a C. F. A.-nál, majd az első maine coon példányok megérkezése után Európába, 1983-ban a FIFé (európai székhelyű koordináló macskaszervezet) is bejegyezte a fajtát. A maine coon pedig világszerte az egyik legnépszerűbb és legismertebb fajta lett.
   A Maine Coon egy igen nagy testű, izmos macska. Mellkasa meglehetősen széles. Lábai tömzsik, és közepes hosszúságúak. Nagy, kerek mancsai vannak, lábujjai között pedig szőrpamacsok találhatóak. Farka hosszú. Lassú fejlődése miatt a négy éves kort is elérheti, mire végleges méretét eléri. A hímek ennél a fajtánál is nagyobbak, mint a nőstények. Feje közepesen nagy és széles, szögletes pofája van, pofacsontja meglehetősen széles. Erős álla van. Fülei széles alapúak, egy fülnyi távolságra állnak egymástól, a végük hegyes, a végén pedig hiúzhoz hasonló szőrzet van.  Távol ülő szemei nagyok és kifejezőek, enyhén befelé dőlnek. A szemszíne bármilyen lehet. Bár sűrű és nehéz felépítésű a szőrzete, mégis lágy esésű. Hátsú lábain és a hasán hosszabb a szőre, mint pl. a vállán. Jellegzetes a szép gallér. Csak természetes színekben tenyésztik cirmos mintázattal (lehet csíkos, pettyes és foltos), vagy anélkül, fehér foltokkal, vagy ezüst-fehér aljszőrzettel. Nem megengedett színek a colorpoint, a burma színezet, az őzbarna, a lila, a fahéj, a csokoládébarna. 
   Hosszú szőrzete ellenére nem kell kimondottan sokat gondozni, mivel a tanyasi őseitől örökölte azt a tulajdonságát is, hogy szőre nem gubancolódik.
   Rendkívül barátságos természetű, kedves, tásaságkedvelő macska, mégha ezt első ránézésre nem is gondolnánk róla. Nagyon élvezi a játékot, a szórakozást, mnidenre felmászik, de tud nagyon lusta is lenni. Szeret gazdája ölében feküdni, élvezi, ha simogatják, babusgatják. A jól szocializált Main Coon jól kijön a gyerekekkel, és más háziállatokkal is. Nem ellenzi a heti fésülést sem. Jó alkalmazkodó képessége miatt jól érzi magát a szabadban és a lakásban is. A nagy testű macskákra általában nem jellemző, lágy, visszafogott hangja van, amit hallat is, ha valamit el szeretne érni.
Sziámi
Színválaszték: colorpoint (sziámi mintázat)

Ország: Sziám (mai Thaiföld)
A számi fajta a Távol-Keletről származnak, nevüket Sziámról, a mai Thaiföldről kapták. Angliába már az 1870-es évektől szállítottak macskákat keletről, ezek között voltak a sziámik is. A 19. századi Angliában meglehetősen nagy feltűnést keltett ez a fajta. Leginkább különleges, akkor még nem ismert külső jegyeivel hívta fel magára a figyelmet. A sziámi macskák tartása a kezdetekben csak a tehetősebbek kiváltsága volt. Ezeket az egzotikumnak tartott macskákat nagyon elkényeztették, sőt, olyan is előfordult, hogy télen fűtött üvegházakban tartották őket, melyekbe Távol-Keletről származó növényeket is telepítettek. Minderre pedig azért gondolták a macskatulajdonosok, hogy szükség van, mert úgy vélték, hogy rövid szőrzetük és karcsú testalkatuk miatt nem bírják a hideg időjárást. Néhány évvel az első sziámik megjelenése után már kiállításokra is elvitték. 1884-ben, Crystal Palace-ben állították ki az első egyedeket. Hivatalosan pedig 1900-ban jegyezték be a fajtát. Az idő teltével egyre népszerűbbé vált a fajta, de továbbra is a brit arisztokrácia volt az az osztály, ami igazán megengedhette a tartását és tenyésztését. A korabeli sziámik felépítése nem igazán hasonlított a mai példányokéhoz. Fejük inkább háromszög formájú volt, testfelépítésük robosztusabb, és csak fóka jegyű sziámikat tenyésztettek. A sziámi klasszikus, elfogadott színei a fóka jegyű, a kék jegyű, a csokoládé jegyű és a lila jegyű. Egyéb nem fajtatiszta egyedekkel, valamint az abesszinnel való keresztezéssel bekerült a színskálára a vörös, a teknőc és a krém jegy is. A színek változásával egyidejűleg külső változásokon is átment a sziámi. Az eredeti sziámi macskánál elegánsabb megjelenésű, hosszabb fül-és fejformájúvá vált.
   A sziámi közepes nagyságú, vékony, hosszú testalkatú. Lábai meglehetősen vékonyak és hosszúak, hátsó lábai hosszabbak, mint a mellsők, mancsai ovális alakúak. Hosszúkás, ék alakú feje, kecsesen hosszú nyaka, és orrvonala van. Farka vékony, hosszú, vége felé elkeskenyedő, és görbület nélküli. Távol álló fülei széles alapúak, nagyok és egyenesek. Élénk, mélykék szemei távol ülők, keleties formájúak, az orr irányába dőlnek. Bár korábban a fajta legtöbb egyedénél jelentkező kancsalságot jellegzetességnek, fajtajegynek tartották, mára már elvetették, hiszen a Sziám templomaiban élő egyedek egyikénél sem tapasztalták ezt. Így a kancsal sziámikat nem is viszik kiállításokra. Szőrzete nagyon rövid és fényes, selymes tapintású. Hibának számít a túl hosszú, dús aljszőrzet és a durva tapintású bunda. A sziámi különlegessége az is, hogy a külykök teljesen fehéren jönnek a világra, a rájuk jellemző színjegyeik csak később jelennek meg a füleken, a pofán, a farkon a lábakon, és a hímeknél a herezacskón. Ezt a fajta mintázatot nevezzük colorpointnak. vagy másnéven himalája mintázatnak. Ezeknek a jegyeknek a macska három éves korára teljesen ki kell alakulnia. Különböző külső (eső, fürdetés), illetve belső (hormoningadozás) környezeti változások hatására a világosabb árnyalatú testfelületen is megjelenhetnek sötétebb árnyékok, de ez a jelenség teljesen normálsi, nem számít hibának. Emellett a sérülések után visszanövő szőrzet is lehet sötétebb árnyalatú. Fontos azt is megjegyezni, hogy a sziámik fogai érzékenyek lehetnek, ezért figyeljünk oda arra, hogy néha adjunk nekik főtt húst, amit jól meg tud rágni, és ellenőrizzük rendszeresen fogai épségét.
   A sziámi kifejezetten erőteljes természettel bír. Általában véve elég hangos fajta. Sokat hallatja hangját, még akkor is, ha arra nincs különösebb oka. Intelligens, könnyen rá lehet szoktatni a pórázon való sétáltatása. Nagyon igényli a társaságot, azt, hogy foglalkozzanak vele. Szeret a figyelem középpontjában lenni, és mindenről tudni akar, ami körülötte történik. Naphosszat el tudná viselni a simogatást, órákon át képes a gazdája ölében aludni. Viszont nem veti meg a játékot sem, bármikor rá tudjuk venni egy kis szórakozásra.
Perzsa:
Színválaszték: fekete, fehér, kék, lila, csokoládé, vörös, krém, füstszín, ezüst cirmos, barna cirmos, vörös cirmos, csincsilla, teknőctarka, bikolor

Ország: -
 A perzsa faj kialakulásában nagyon fontos szerepet játszott a (török) angóra macska. Ezeket az angórákat a tengeri kereskedők hozták be az európai öntudatba a 17. század környékén. Elegáns, különleges küllemük, szép hosszú szőrük miatt nagyon gyorsan népszerűvé véltak a tehetősebbek körében. Így nem véletlen, hogy akkoriban luxusmacskaként tartották. Például XVI. Lajos király felesége, Marie Antoinette is tartott ilyen agóramacskákat. Köztudott, hogy a gyarmatosítás századaiban Anglia több gyarmatáról is szállítatott az anyaországba szokatlan kinézetű macskákat (jelen esetben pl. hosszúszőrű macskákat) a gyarmatairól. Így került Angliába az az Indiából származó hosszúszőrű kandúr is, akit a csincsilla perzsa ősatyjaként tartanak számon. Emellett a tenyésztők keresztezték a nem fajtatiszta, hosszúszőrű brit macskákat a török angórákkal. Tehát ezek a keresztezésből származó, és a gyarmatokról Angliába szállított macskákból született meg a perzsa. Ez az új fajta gyorsna belopta magát a macskaszeretők szívébe, és természetesen a kiállításokra is eljutott. Az első perzsa megjelenésétől 1950-ig a testfelépítésében sok változás nem ment végbe, de a XX. század második felétől új, szembetűnő változások történtek. Ekkor született meg az első olyan perzsa, amely rövid fejformával rendelkezett, és nagyon rövid orra, valamint mély „stop”-ja volt. Ez a fejforma egyedülálló, a perzsán kívül más fajtánál ilyen nem fordul elő. Ezt a típust először az Amerikai Egyesült Államokban kezdték el tenyészteni, később pedig Európába is eljutott, és az egyike lett a legnépszerűbb macskafajtáknak.
   A perzsa robosztus, közepes-nagy méretű, tömzsi testalkatú macska. Izmos válla és háta, széles mellkasa, rövid és igen erős nyaka, tömzsi és rövid lábai, nagy, kerek mancsai vannak. A farka a testével arányos, rövid, a vége lekerekített. Nagy és kerek a fejformája, koponyája széles, rövid és széles az orra, telt pofája van. Előírás, hogy a stopnak (orrvonal törése) a szemközép magasságában kell húzódnia. Erős, széles állkapcsa van. Oldalról nézve az áll, az orr teteje és a homlok egyvonalban van. Széles alapú, egymástól távol álló, kerek fülei kicsik. Emellett előírt a teljes fülszőrzet is. Szemei kifejezőek, egymástól távol ülnek. A szőrzet színétől függően tövvféle színű is lehet a szeme. Lehet rézszínű, zöld, kék,  vagy narancssárga, illetve felemás színű is (fehér pezsákra jellemző). A túl nagy fülek, a hosszú orr, és a mandulavágású szem hibának számít. A szőrzete rugalmas szerkezetű, tömött, hosszú és selymes. Vastag gallérja van, és a farkát is dús szőrzet borítja.
   A perzsa bundájának gondozására nagyon oda kell figyelni. Puha, vastag szőrzete ugyanis könnyen gubancolódik, de a rendszeres fésüléssel megtarthatjuk bundája fényességét. Mivel a fésülésre napi rendszerességgel kell időt szakítanunk, ezért nem árt, ha már kölyök koráól kezdve hozzászoktatjuk. A bunda ápolása mellett figyeljünk oda a szemekre is, ugyanis a perzsa szeme hajlamos a váladékozásra, ami miatt sötét csíkok jelenhetnek meg a pofa ráncain, és ha nem figyelünk oda eléggé, akkor ezek a könnysávok akár örökre meg fognak látszani.
   A perzsa békés, nyugodt természetű macska. Társaságkedvelők és barátságosak, nem követelőzőek, és nincsenek mindig a gazdájuk nyomában, jobban szeretnek inkább lustálkodni, de ettől függetlenül szeretnek játszani is. Híres közönyös temperamentumáról. őt nem érdeklik a körülötte folyó események. Nagyon szeretik, ha simogatják, babusgatják őket. Jól kijönnek más macskákkal, kutyákkal is. Nem indulatos, tűrőképességének határa magasabban van, mint az átlagnak. Lágy hangja van, de azt is csak ritkán hallatja, csendes fajta. Ez a fajta jól elvan egyedül is, de azért nagyon hosszú időre ne hagyjuk őt sem egyedül. A perzsa inkább a lakásbéli életet kedveli, igazi szobacica. De ha kiskorában többször megengedtük neki, hogy kimenjen a szabadba, akkor ezt felnőtt korában is igényelni fogja.
Ragdoll:
Színválaszték: fóka jegy (fekete), kék jegy, csokoládé jegy, lila jegy, cirmos jegy, krém jegy, vörös jegy, teknőc jegy, füstszín, ezüst

Ország: Amerikai Egyesült Államok
 A fajta az Egyesült Államokból származik. Az 1960-as évek elején Ann Baker fejlesztette ki ezt a viszonylag újnak számító fajtát a kaliforniai Riverside-ban. A ragdoll „ősanyja” egy Josephine nevű perzsa típusú nőstény, akit valószínűleg egy burma macska ejtett teherbe. A tulajdonosa azt mondta, hogy elütötte egy autó a vemhessége alatt, de túlélte a balesetet. Az eset után azonban nagyon megváltozott a temperamentuma. Gyengéd és szelíd lett, akármit lehetett vele csinálni, akkor sem ellenkezett, ne fújt soha. Josephine kölykei is ezt az „új” természetet „örökölték” anyjuktól, és Ann Baker a későbbi tenyésztés során is ezt az „új” temperamentumot próbálta továbbörökíteni a fajtában. Azonban általánosan elfogadott tény, hogy külső, környezeti tényező hatására bekövetkező tulajdonság nem öröklődő. Az persze lehetséges, hogy egy baleset következtében valóban megváltozott Josephine jelleme, de kölykei nem emiatt lettek barátságos, nyugodt, jámbor kiscicák. Bár az ezekhez hasonlatos karakterjegyeket gondos szelekció útján honosítani lehet egy adott fajtánál, de ez csak egy bizonyos határon belül lehetséges. A ragdoll későbbi tenyésztési programjában valószínűleg birmanok, burmák és perzsák is részt vettek. 1967-ben ismerte el a ragdollt az akkori amerikai macskaszövetség, és mára már szinte az összes szervezet elismeri ezt a fajtát. Ann Baker 1971-ben alapította meg saját szövetségét, az I. R. C. A.-t (Nemzetközi Ragdoll Macska Szövetség). 
   Nagy testű, izmos, hosszú és elegáns testfelépítésű macska a ragdoll. Általában négyéves korukra éri el a végső testméretét. Rövid nyaka, telt mellkasa van. Sokkal vastagabbak és hosszabbak a hátsó lábai. Nehéz csontozatú, a kerek, nagy mancsain pedig a lábujjak között szőrpamacsok találhatóak. Bozontos farka a test többi méretével arányos hosszúságú. Közepes nagyságú feje ék alakú. Távol álló fülei közepes nagyságúak, a végükön lekerekítettek. Orra kissé boltozatos. Erős álla, és jól fejlett pofazacskója van. Ovális alakú szemei nagyok. Szorosan testhez simuló, félhosszú, selymes szőre van. A nyakán, a farkán és a bricsesznél valamivel hosszabb a szőre. Csupán colorpoint mintával tenyésztik ezt a fajtát. Ehhez a mintához pedig kék szemszín párosul. A háromféle variáció (colorpoint, zoknis, bikolor) közül a bikolor a legnépszerűbb. Ennek a mintának az a jellegzetessége, hogy a has, a mellkas, a lábak és a mancsok teljesen fehérek, emellett jellegzetes a fordított V alakú fehér jegy a pofán. Különlegesség, hogy a kölykök teljesen fehéren jönnek a világra, és csak később (kb. 10 nap múlva) jelennek meg rajtuk fokozatosan a különböző színek és rajzolatok.
   Selymes szőre nem hajlamos a gubancolódásra, ezért elég hetente egyszer átfésülni a bundáját.
   A ragdoll az egyik legbarátságosabb macskafajta. Nyitottak, könnyen megbíznak az idegenekben is, ezért nagyon oda kell figyelni rá, nehogy elkószáljon. Nagyon könnyű elnyerni a bizalmát. Szereti a társaságot, mind az emberét, mind más macskákét vagy kutyákét, de a kisgyerekekkel is nagyon jól kijön. Rendkívül stabil jelleme miatt a zajosabb környezetben is jól tudja érezni magát. A természetéhez illő lágy hangját csak ritkán hallatja, nem kíván a figyelem középpontjában lenni. Bár nagyrészt a békességéről, nyugalmáról híres fajta, mégis előfordulhat, hogy egy kis játékra akad kedve.





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 16
Tegnapi: 1
Heti: 16
Havi: 45
Össz.: 31 172

Látogatottság növelés
Oldal: Macskák
Lizi vegyes oldala - © 2008 - 2024 - lizivegyesoldala.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »